Kérlek, higgadjatok le! Tudom sokkoló volt az élmény, és bizonyára fájt is. Az ember ilyenkor mindig magyarázatot keres, és legtöbbször olyat, hogy valaki más a hibás, és az mondjon le, dögöljön meg, de mindenképp vigye ki a hátán a bűnöket a sivatagba.

Fejezzétek be! Fölösleges az önsors rontás, fölösleges a köldöknézés. Egyedül Én vagyok a hibás.

Fölébredtem reggel vasárnap április 8án, és ahogy tettem-vettem határozott izgalommal, leültem imádkozni (vagy meditálni, kinek-kinek vérmérséklet szerint), azaz elmélyültem magamban Istent keresve, egyszer csak megjelent és megkérdezte, hogy mit szeretnék akarok konkrétan. Nem kellett gondolkodnom egyszerűen kiszakadt belőlem, azt szeretném, hogy az történjen meg ma, ami Magyarországnak a legjobb. Megkérdezte biztos meggondoltam? Nem akarom inkább konkretizálni magamra, a gyerekeimre, a szeretteimre, esetleg a barátaimra? Akkora már határozott és lelkes voltam, megrészegített a saját nagyvonalúságom, illetve a hazaszeretetem ilyen megnyilvánulása, és mondtam pont így akarom, jól meggondoltam. Annyit mondott legyen, én tegyem a dolgom és így lesz.

Egésznap földobott voltam, lelkesen szavaztam a családommal. Soha ennyi emberrel nem találkoztam korábban a szavazó körben, pedig mindig szavaztam. Este leültem a Tv elé, amit tényleg nem szoktam, és fölbontottam egy üveg bort, amit csak nagyon ritkán. Vártam. Néztem a bénázást, lelkes voltam, de egyre inkább kúszott a bőröm alá a szorongás, múlt el az eufórikus állapotom, majd puff. Nem értettem. Ültem bambán, néztem ki a fejemből és azon gondolkodtam, hogy vajon miért csapott be a Teremtő, hiszen nem lehet ez a legjobb. Mindenre gondoltam, de mégis úgy véltem az Isten nem csaphatott be, ez nem lehet vicc…

Másnap, amikor ébredtem az első bekúszó gondolat Ady egyik verse volt.

Ady Endre

Nekünk Mohács kell

Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány-népek langy szivű sihederje,
Verje csak, verje, verje.

Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:
Én magyarnak születtem.
Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,
Üssön csak, ostorozzon.

Ha van Isten, földtől a fényes égig
Rángasson minket végig.
Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
Mert akkor végünk, végünk.

Megértettem mindent.  Azt kértem, hogy Magyarországnak legyen jó, ahogy neki jó, és nem azt hogy úgy, ahogy én gondolom. Persze kérhettem volna másként is, de nincsenek véletlenek, az igaz szeretetemet a hazám iránt így tudtam kifejezni. Magyarországnak pedig ez kell, Mohács.